„Nem elég a Google Fordító – a fordítás gépi implementálásához kapcsolódó jelenségekről és problematikákról fogok pár sort írni…” Amikor elolvassuk ezt a mondatot, rögtön érezhetjük, hogy bár nyelvtanilag nem helytelen, hangzásában rettenetesen magyartalan, szinte értelmezhetetlen. Ez jó demonstrációja a problémának. A gépi fordító eszközök ma még sokszor korlátozottan használhatók fel. Ha minőségi munkát szeretnénk kapni, akkor érdemesebb emberi fordítást alkalmazni a gépi helyett, vagy még jobb a kettőt kombinálni.
A gépi fordítás viszonylag friss fejlesztés, de a fejlődését így is nagyléptékűnek lehet nevezni. A mesterséges intelligencia használatával a fordító algoritmusok soha nem látott teljesítményt értek el. Ez nem azt jelenti, hogy tökéltesek lennének, de napról-napra jobbá válnak. Ugyanakkor jelenleg, ha csak egy-két szó lefordításáról beszélünk, az online fordítók alkalmasak lehetnek a feladatra, szöveg esetében azonban nagyobb odafigyelés szükséges és a gépek bizonyos esetekben esélytelenek a hagyományos profi fordítókkal szemben. A legszembetűnőbb hiba a fent is demonstrált szegényes szövegszerkezet jelensége. A fordítás ugyanis korántsem abból áll, hogy a forrásnyelv szavait a célnyelvre fordítjuk és egymás után tesszük. Ez esetben majdnem biztos, hogy értelmezhetetlen eredményt kapunk. Ahhoz, hogy egy fordításból legalább valamit meg lehessen érteni, a forrásszöveget minimum mondatonként kell fordítani, hiszen egy adott nyelv egy szavának számtalan jelentése van a nyelvben, pláne egy másik nyelvben. Ha fellapozzuk a szótárat, és a kérdéses szó fordításánál tetszés szerint kiválasztunk egy megoldást, az szinte biztos, hogy nem lesz megfelelő. Ha a mondatba valószínűleg illő szót használjuk az már inkább célravezető megoldás. Ezt a feladatot a legmodernebb, mesterséges intelligencián alapuló programok olykor teljesíteni tudják, máskor, különösen rosszabb minőségű szövegeknél, nem képesek rá. Azt mindenképp elmondhatjuk, hogy egy hivatalos fordítás esetében aligha lehet elég, ha az eredmény csak „többé-kevésbé” érthető.
A fordító algoritmusok a magyar nyelv esetében általában rosszabbul működnek, mivel annak szerkezete lényegesen különbözik a latin vagy a germán nyelvcsaládok nyelveitől. Az agglutináló (ragasztó) nyelvek egy gép számára nehezebben kezelhetők, ráadásul sok népszerű fordítóeszközt először a nagy világnyelveken tökéletesítenek, amelyeknek más a szerkezetük, és csak utána a miénken. Ezért a magyar nyelvi fordításoknál az emberi utómunka, még ha az támogatva is van gépi fordítással, elengedhetetlen. Ugyanakkor az is elmondható, hogy ezt a hátrányt ma már egyre kevésbé érezni, olykor kifejezetten jó eredményeket hoznak a fordítást támogató eszközök.
Egy jó fordításnál, még ha csak köznapi szöveget fordítunk is, figyelembe kell venni az egész szöveg mondanivalóját, stílusát, célját és egyéb jellegzetességeit. Ismerni kell a forrásnyelv minden lehetséges eszközét és bevett szokásait, amit az adott stílus kifejezése érdekében használ, valamint tudni kell értelmezni az író céljait. És mindezzel a tudással rendelkezni kell a célnyelv tekintetében is, valamint a megfelelő stílus, szó és szófordulatok használatán túl még a forrásnyelv és a célnyelv országai között meghúzódó kulturális különbségeket is tudni és érteni kell, hogy a forrásszöveg mindenképpen azt az értelmet adja át a célközönségnek, mint amit a forrásnyelv közönsége kapna. Az ilyen komplex elvárásoknak leginkább az emberi fordítás képes megfelelni.
A helyzet még inkább bonyolódik egy szakszöveg esetében, amikor nem csak a fent felsorolt kritériumokat kell teljesíteni, hanem pontosan ismerni és használni kell mindkét nyelv szakterminológiáját az adott tudományterülten, vagy tudományterületeken. Ilyen esetben hatalmas jelentősége van a szaklektorálásnak is. Összességében elmondható, hogy a gépi fordítás nagy sikereket ér el, de nehezebb szövegek vagy nagyobb elvárások esetében az emberi fordítás sokkal célravezetőbb.